Adventvárás művészetterápiával – Időseink gondolatai az Ünnepről

Az SZKTT Egyesített Szociális Intézmény Vízpart körúti idősek otthonában közel három éve működik az idősek művészetterápiás csoportja. Az adventi időszak mindig különösen kedves állomása az évnek, hiszen a foglalkozásokon, az adventi versek, képzőművészeti alkotások és az ünnep témaköréhez készített rajzokon keresztül, kedves emlékek kerülnek mindig elő. Az idei adventi várakozás kicsit más, mint ahogy megszokhatták a foglalkozásokon résztvevő idősek. December az elcsendesedés, a meghittség és a karácsonyi fény megszületésének az időszaka. Ennek megéléséhez fontos a belső békesség és a lélek lecsendesítésének az élménye. A csoportos foglalkozásokon a zene, a versek és az adventi hangulatot idéző környezet segít megérkezni ebbe a meghitt állapotba. A járványhelyzet miatt, most viszont csak egyénileg, minden csoporttag csak a szobájában tudja elkészíteni az advent témaköréhez a saját alkotásait. Az egyéni alkotásnál a lecsendesedést nagymértékben segítik a művészetterápiában alkalmazott szimbólumok, azok rajzolása. Két ilyen szimbólumot hívtunk segítségül a belső békesség megéléséhez ebben a különleges helyzetben. Az „életfa” és a „mandala” formavilágát.

Az „életfa” egy ősi, szinte minden kultúrában jelenlevő jelkép, amelynek központi üzenete a földi és égi síkok összekötése volt mindig is. A világmindenség természetes rendjét fejezi ki, melyben az isteni rendezőerő nyilvánul meg. Minden növényi ábrázolás közül az életfa, más néven világfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. Az életfa hitvilágát a magyar népmesék őrzik: az ÚT, amelyen a mesehős az égbe, vagy az alvilágba jut.

A karácsonyi várakozásban ez a földi és égi sík különösen központi kérdésként jelenik meg, hiszen a keresztény kultúra részeként az égi gyermek földre születését várjuk. Ugyanakkor a saját életút is megjelenik egy-egy alkotásban és annak földi-égi összekapcsolódása.

A mandala, ami az egységet, a körforgást szimbolizálja, szintén segít abban, hogy a művészetterápiás feladatok során megélhetővé váljon a lélek lecsendesedése. Ez most ebben a rendhagyó adventi időszakban különösen fontos, és sokat segíthet a családjuktól távol lévő idős lakóinknak. A mandalákra jellemző ritmikusan ismétlődő motívumok és a színek érzelmeket, hangulatokat megjeleníthető eszköztára lehetőséget ad arra, hogy az alkotás, rajzolás, színezés során a lélekben kavarodó érzelmek kivezetésre kerüljenek a színek és formák által.

 

A művészetterápia eszköztára nagyon sok lehetőséget ad arra, kortól függetlenül, hogy karbantartsa az alkotó lelkét, hiszen egy – egy feladat során nemcsak a kreatív energiák kerülnek a felszínre, hanem segíti azt is, hogy önmagával találkozzon a színeken, formákon keresztül az alkotó. A felszínre került érzelmek, gondolatok elindíthatják a megoldás és a változás útján a művészetterápiában résztvevőt. A módszer legfontosabb célját az alábbi gondolat szépen és tömören foglalja össze: „Lelkünket mindig az áramlás állapotában kell tartani” (Suzuki)

Ez különösen fontos a várakozás ideje alatt. És ebben az évben a VÁRAKOZÁS folyamatosan jelen volt mindenki életében, nemcsak most az adventi időszakban.

Tokajiné Fodor Szilvia művészetterapeuta

AZ SZKTT EGYESÍTETT SZOCIÁLIS INTÉZMÉNY IDŐS ELLÁTOTTAINAK GONDOLATAI AZ ÜNNEPRŐL, ÉS A KARÁCSONYI EMLÉKEK FELIDÉZÉSÉRŐL

75 éves idős lakónk:

„Az ünnep a lélek felöltöztetését jelenti, ugyanakkor megbékélés, várakozás és öröm. Egy dolog van, ami fáj, hogy nem a családtagokkal együtt tudom ezt most megélni” 78 éves idős lakónk:

„A KARÁCSONY misztériuma mindig is érdekelt. Gyerekként izgalmas volt az ünneplőbe öltözés, a hívó csengő hangját kivárni és meghallani. Öröm volt a feldíszített fenyő megérkezése, nem volt fontos az ajándék…

A legemlékezetesebb karácsonyom 1944 karácsonya volt. Pincében, lent az óvóhelyen töltöttük több családdal együtt. A levitt viharlámpás és zseblámpa fényénél egy szerényen feldíszített karácsonyfát álltunk körbe, a gyertyák és a csillagszórók adták a meghittséget, és hirdették a szabadulás reményét. Ezt az élményt soha nem fogom elfelejteni, mert itt éreztem a legjobban a családi összetartozás melegségét”

74 éves idős lakónk:

„Számomra az ünnep a gyerekkoromban megélt emlékek felidézését jelenti. A várakozást, készülődést lélekben és fizikailag is. A Szenteste a családomban mindig kettős ünnep volt, mert akkor volt édesapám születésnapja is. A legszebb az emlékek között a szeretetteljes családi együttlét”

 

 Forrás: SZOLID újság